áldozatsegítés

A bűncselekmények ismertté válásának, illetve látenciájának és a büntetőeljárás sikerének alakulásában jelentős szerepe van az áldozatnak. Az áldozatok feljelentése nélkül a legtöbb bűncselekmény nem jutna a hatóságuk tudomására, a legtöbb bűncselekmény elkövetőjének kilétére nem derülne fény az ő együttműködésük nélkül, és nem lenne lehetőség a büntető eljárás lefolytatására, az elkövető megbüntetésére. Ezért világszerte rámutattak arra, hogy az áldozatok helyzete és megítélése változtatást igényel.

Ennek a felismerésnek az eredményeként jelentek meg azok a társadalmi kezdeményezések, melyek az áldozattá vált emberek segítését tűzték ki célul. Létrejöttek az első áldozatsegítő szervezetek. Ezek civil kezdeményezések voltak, de az állam is felismerte ennek a tevékenységnek a fontosságát és segítséget nyújtott a szervezetek működéséhez, illetve a különböző állami intézmények, hatóságok is feladatul kapták az áldozatok segítését.

 Az áldozattámogató szervezetek létrejötte a nyugat- európai társadalmakban szorosan összefügg azokkal az önkéntes, karitatív és független, nonprofit jellegű tevékenységekkel, amelyek az egészségügy, a szociális gondoskodás, az oktatás, stb. területén a XX. század második felében mozgalom jelleget öltöttek.

Bizonyos közérdekű gondok megoldására világszerte összefognak az állampolgárok, és maguk reagálnak egyes megoldást igénylő  problémákra, önerőből létrehozzák a megfelelő szervezetet. Így történt ez az áldozatsegítés esetében is.

Kezdetben az áldozatsegítő mozgalom izolált volt, 1974-ben Németországban Fehér Gyűrű, Nagy-Britanniában ugyanebben az időben Áldozatokat Támogató Szolgálat elnevezéssel jöttek létre az első társadalmi szervezetek. A fejlődés a 80-as évek nemzetközi kezdeményezéseinek és dokumentumainak hatására következett be. Számottevõ eredményeket Nagy-Britanniában, Hollandiában és Németországban értek el.

Az európai áldozatszolgálat fejlődésének elősegítése érdekében, 1989-ben az Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, Portugáliában, Svédországban, Svájcban és Nagy- Britanniában működő szervezetek létrehozták az Európai Áldozatvédő Fórumot.

Az egymás közötti kapcsolatot és információáramlást alapvetően az évenként megrendezendő konferenciák jelentik. Az 1992-ben Dublinban szervezett konferencián felvételt nyert a Fórum tagjai közé a magyar Fehér Gyûrû Közhasznú Egyesület is.

Az 1990. július 17-én Stokholmban elfogadott alapszabály értelmében a Fórum célkitűzései:

  • elősegíteni a bűncselekmények áldozatai számára a hatékony szolgálat kialakítását és fejlõdését Európában
  • előmozdítani, hogy egész Európában tisztességes és azonos kompenzációt nyújtsanak minden áldozatnak, állampolgárságra való tekintet nélkül
  •  támogatni a bűncselekmények áldozatainak a büntető igazságszolgáltatással és más eljárásokkal kapcsolatos jogait Európában. 

E célkitűzések megvalósítása érdekében az alábbi feladatokat határozta meg a Fórum:

  • információ, tanácsadás egyéneknek és csoportoknak ahhoz, hogyan szervezzék meg az áldozatszolgálatot ott, ahol ez még nem történt meg 
  • tájékoztatás jól működő modellekről és a létező szolgálatokról
  • az áldozatok problémáinak és a szükséges intézkedéseknek a tudatosítása
  • az áldozatokra vonatkozó ismeretek bővítését szolgáló kutatások elősegítése és támogatása, a viktimizációs problémák megoldását célzó elképzelések kimunkálása
  • kapcsolat fenntartása olyan európai szervezetekkel, amelyeknek a közreműködése hasznos lehet az áldozat számára.

A tagszervezetek kötelezettséget vállalnak arra, hogy tevékenységük során nem tesznek hátrányos megkülönböztetést az áldozatok között, kivéve ha van olyan másik szervezet, amely hatékony segítséget tud nyújtani az érintett áldozatoknak.

Mind az Európai Fórum, mind a tagszervezetek vállalják, hogy politikától mentes tevékenységet folytatnak, és nem vesznek részt semmilyen, az elkövető elítélésével kapcsolatos kampányban.

Az európai összefogás újabb példája, hogy az Európa Tanács a Fórum javaslatára Nagy-Britannia Belügyminisztériuma által kihirdetett Áldozatvédelmi charta elfogadásával egyidejűleg, 1990-ben február 22-ét a bűncselekmények áldozatainak európai napjává nyilvánította.