hazai áldozatvédelem jellemzői

1999-től hazánkban is minden évben, február 22-én emlékezünk meg a bűncselekmények következtében sérelmet szenvedett honfitársainkról.

Az áldozatok védelmét, segítését hazánkban is civil szerveződés karolta fel, hiszen itthon is többéves múltra visszatekintő, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, működő áldozatvédelmi szervezetek vannak, melyek közül kiemelkedik az 1989-ben alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület.

A civil kezdeményezéseket követően a Magyar Kormány is célul tűzte ki az áldozatok védelmét. A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésével és kodifikációs munkája révén elkészültek azok a normák, melyek alapját képezhetik a hazai jogrendszeren belül a bûncselekmények áldozatai védelmének.

 

A Kormány elkötelezettségét mutatja, hogy a Belügyminisztériumban 1998. október 15-én létrehozták az Áldozatvédelmi Irodát, mely végrehajtja és koordinálja az áldozatvédelemmel kapcsolatos feladatokat a minisztériumban és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél, továbbá együttműködik az e témával foglalkozó társadalmi szervezetekkel.

A Kormány kiadta a 1074/1999. számú határozatát, melyben megfogalmazta azokat a nagy jelentőségű jogalkotási feladatokat, mely az áldozatközpontú büntető igazságszolgáltatás megvalósítására törekedett, kialakította az állami kárenyhítés intézményrendszerét.

Kiadásra került a 34/1999. (II. 26.) Kormányrendelet a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól.

Elkészült a 4/1999. számú BM utasítás, mely a minisztérium és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervek áldozatvédelmi feladatairól rendelkezik. Az utasítás elsősorban a rendőrség részére határozza meg a teendőket, melyet az ORFK vezetőjének intézkedése foganatosított. Megkezdődött a rendőrség, az önkormányzatok és a társadalmi szervezetek összefogásával áldozatvédelmi irodák létrehozása.

A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium előterjesztésében 1999. július 7-én megjelent a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendő jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekről szóló 1074/1999. Kormányhatározat.

 A kárenyhítéssel kapcsolatos jogszabály az idő folyamán igazodott a hazai sajátosságokhoz, és jelenleg a 209/2001. (X. 31.) számú Kormányrendelet szabályozza a kárenyhítéssel kapcsolatos tevékenységet. A kárenyhítési feladatokat a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány (BMK) Kárenyhítési Irodája végzi.

 A fentiek alapján látható, hogy Magyarországon is elindult egy folyamat az áldozatok segítése érdekében, és rövid idő alatt komoly lépéseket tettünk annak érdekében, hogy hazánk is csatlakozzon az Európában már évtizedek óta mûködõ rendszerhez.

 A rendőrségi áldozatvédelem

Hazánkban a civil szervezetek mellett, az állami intézmények közül jelenleg a rendőrségre helyeződik az áldozatvédelmi tevékenység súlypontja. A feladatok megoldása érdekében a megyei rendőr-főkapitányságokon és a városi kapitányságokon áldozatvédelmi referensek kijelölésére került sor.

A referensek, feladataikat különböző jogszabályok, normák alapján látják el, melyek a következők:

  • a referens folyamatosan kísérje figyelemmel illetékességi területén a bűnügyi helyzet alakulását, legyen tisztában az előforduló bűncselekmények jellemzőivel, értékelje azokat mind elkövetői, mind áldozati szempontból.
  • kísérje figyelemmel az áldozatok jogainak érvényesülését a büntetőeljárás során, az egyedi konkrét ügyekben és nyomozási cselekményeknél, segítse az eljáró kollégák ez irányú munkáját. Saját eszközeivel járuljon hozzá a “másodlagos áldozattá válás” megelőzéséhez. Kísérje figyelemmel az áldozatok személyiségi és adatvédelmi jogainak érvényesülését.

Különös tekintettel kísérje figyelemmel:

  • a gyermekkorú, időskorú, hátrányos helyzetű, vagy szellemi fogyatékos áldozatok,
  • a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni, valamint az élet, testi épség és az egészség elleni, továbbá a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények áldozatainak,
  • az egyszerre több bűncselekményt elszenvedett áldozatok,
  • a rövid időn belül többször bűncselekményt elszenvedett áldozatok ügyeit,
  • tudatosan keresse a látens bűncselekmények áldozatait és törekedjen arra, hogy ezek a hatóság előtt ismertté váljanak.
  • ajánlja fel segítségét a rászoruló áldozatok részére, ennek érdekében személyét, elérhetőségét tegye közzé szolgálati helyén, legalább kéthetente tartson fogadóórát.
  • tartson kapcsolatot az illetékességi területén áldozatvédelemmel foglalkozó állami, egyházi, önkormányzati és civil szervezetekkel. Kezdeményezze helyi áldozatvédelmi irodák létrehozását, azok munkáját kísérje figyelemmel és szakmailag segítse.
  • a rendelkezésére álló eszközökkel segítsen a hozzáforduló áldozatok problémáinak megoldásában, közvetítse más szervezetek -különösen az áldozatvédelmi irodák- segítségét.
  • Fejtsen ki hatékony propaganda munkát az áldozatok védelme és az áldozattá válás megelőzése érdekében. Felvilágosító-tájékoztató kiadványokkal, szórólapokkal, plakátokkal, előadások megtartásával, a tömegkommunikáció igénybevételével és egyéb eszközökkel biztosítsa, hogy az állampolgárok széles rétegei megismerjék az áldozatok büntetőeljárási jogait-kötelezettségeit, az áldozatsegítés és kárenyhítés konkrét formáit és lehetőségeit, az áldozattá válás megelőzésének módozatait. Gondoskodjon a tájékoztató anyagok elhelyezéséről és hozzáférhetőségéről.
  • munkája során hasznosítsa az áldozatvédelem témaköréhez kapcsolódó hazai és külföldi szakirodalmat, ajánlásokat, tanulmányokat.
  • kezdeményezzen vitákat, szakmai beszélgetéseket, fórumokat az áldozatvédelem témakörében.
  • folyamatosan tartson kapcsolatot a médiával. Egyfelől használja fel annak eszközeit az áldozatvédelmi propaganda-munka erősítésére, másfelől az abban megjelenő híranyagok követésével kísérje figyelemmel az áldozatok sorsát.

Elvárások az áldozatokkal foglakozó rendőrrel (civil segítővel) szemben

Most a pszichológia segítségével vizsgáljuk meg azt, hogy milyen személyes tulajdonságok, viselkedési formák azok, melyekkel egy áldozatot segítő rendőrnek (vagy civil segítőnek) rendelkeznie kell.

Embertársainkkal való társadalmi érintkezés során gyakran alakulnak ki olyan helyzetek, amikor segítségre szorulunk. Ilyenkor jóleső érzéssel vesszük tudomásul, ha akad valaki, aki nyitottan, támogatóan fordul felénk és akár vigasztaló szavakkal, akár konkrét tettekkel segít bennünket gondunk megoldásában. Aki átélt már ilyen helyzetet, az könnyen beláthatja, hogy mások is igényelhetik a mi segítségünket, és hasonló pozitív érzelmekkel és gondolatokkal élik meg, ha megkapják azt.

A szakember munkája során sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor segítenie kell, hiszen az állampolgárok gondjaikkal, problémáikkal megkereshetik őt.

A segítő viselkedésnek a pszichológia három formáját különbözteti meg:

  • egyszerű segítő viselkedésről akkor beszélünk, ha az egyik ember azért segít a másiknak, mert viselkedéséért jutalmat, dicséretet, egyszóval elismerést vár, vagy attól tart, hogy ha elmulasztja a segítségnyújtást, megszólják vagy megbüntetik őt az emberek.
  • az embertársakért végzett proszociális segítő viselkedés motívumai között nem szerepel a jutalom reménye, illetve a büntetéstől való félelem. Ezt a fajta segítő viselkedést az egyénnek az önmagával szembeni elvárása vezérli, tehát beépült erkölcsi indíttatásai vannak arra, hogy a bajba jutott embereken segíteni kell.
  • a segítő viselkedés harmadik formáját önfeláldozó (altruista) segítő viselkedésnek nevezzük. Ilyenről akkor beszélünk, amikor a segítő viselkedés közben vagy hatására fellép(het) a segítséget nyújtó személy számára kár, hátrány vagy különböző fokú sérülés lehetősége is. Minél jelentõsebb a segítõ személy lehetséges kára vagy önveszélyeztetése, annál nemesebbnek, altruisztikusabbnak tartjuk viselkedését.

 A felsorolt segítő viselkedésfajták közös jellemzőit keresve megállapíthatjuk, hogy a segítő viselkedésnek belső (az egyénből fakadó) és külső (helyzetből fakadó) meghatározó tényezői vannak.

Fontos tehát, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek megértsék, hogy az áldozatok döntő többsége aktuálisan megfélemlített, kétségbeesett, rossz idegállapotban van, hogy ebben az állapotban igen eltérő reakciókat produkálhatnak, és hogy az ilyen pszichés állapot kezelése személyes rátermettséget és szakmai hozzáértést igényel.

A bűncselekmények áldozataival a rendőrség és a civil áldozatvédő irodák folyamatos kapcsolatot tartanak, lényegében az áldozattá válás kezdeti szakaszától a vizsgálati munka befejezéséig. Kétségtelen, hogy ezen idő alatt az áldozatok magatartása, pszichés állapota az esetek nagy többségében a szélsőséges poszttraumatikus tünetektől a lelki stabilitásig változhat, de hogy ez így alakuljon, abban a velük foglalkozó szakembernek meghatározó szerepe van. Általános célul kell kitűznünk, hogy segítsük az áldozatot abban, hogy lelkiállapota megnyugodjék és hogy ezáltal képes legyen helyzetének reális mérlegelésére.

Fontos, hogy milyenek az áldozat első benyomásai a vele foglalkozó személyről. Az első benyomások, valamint a további kapcsolatuk tartalma és minősége eredményeként növekedhet az áldozat bizalma  irántuk, bizonyos mértékig helyreállhat a lelki nyugalma, minek következtében pontosabban tud majd emlékezni, hitelesebben tudja felidézni a vele történt eseményeket.

Összegezve tehát az áldozatokat támogatóknak elfogulatlannak, előítélet-mentesnek, türelmesnek, nyitottnak, megértőnek, bátorítónak, együttérzőnek kell lennie.

 Ezt az elvárást fogalmazza meg tömören az Európa Tanács 1985-ös ajánlása is, mely kimondja: Ha valamely bűncselekmény áldozata a rendőrséghez fordul, ott úgy kell vele bánni, hogy ne szenvedjen további pszichikai sérüléseket.