ENSZ dekrétumok

ENSZ dekrétumok   

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1950-ben határozta meg felelősségét a bűnmegelőzés fejlesztése tekintetében, mely először az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) révén 1959. decemberében került megerősítésre.

A bűnmegelőzés ezt követően a Nemzetközi Együttműködések Fejlesztésének Erősítése Határozatban (1972.), később az Új Gazdasági Világrend megalakításáról szóló Deklarációban (1974.) került napirendre. A világszervezet 1977. decemberi határozataiban fogalmazta meg a bűnüldözéssel, a bűnmegelőzéssel és a bűnözők kezelésével kapcsolatos konferenciák fontosságát és szükségességét.

 Az ENSZ 1980-ban fogadta el a bűnözés megelőzéséről és a bűnözők kezeléséről szóló jelentést. A jelentésben megfogalmazott tézisek határozati szintre történő emelése a 6. ENSZ Konferencia (1980. augusztus 25.-szeptember 5.) eredményes lezárását jelentette, amit „Caracasi Deklaráció néven fogalmaztak meg.

A Deklaráció a bűnmegelőzés cél-, és eszközrendszerének megfogalmazása és az egyes tagországok büntetőpolitikájának embercentrikus és előremutató kialakítására való törekvés.

A „Caracasi Dekrétum megfogalmazott tézisei megteremtették azokat az alapokat, melyeken az egyes országok kialakíthatták bűnmegelőzési koncepciójukat. Ezeket az elveket a törvényhozás, jogalkotás szintén alkalmazta.

 Szintén jelentősek az ún. Barcelonai Tézisek, melyeket az 1987 november 17-20. között megrendezett konferencia dolgozott ki, elsősorban a városi bűnözésre koncentrálva. Értékelte az akkori helyzetet és ennek alapján ajánlásokat dolgozott ki, amelyeket 1989-ben az Európa Helyi és Területi Hatóságainak Állandó konferenciája elfogadott.

 

Az ENSZ a bűnmegelőzésről A bűnözés megelőzésével és az elkövetők kezelésével foglalkozó ENSZ- kongresszusokon többször kinyilvánították, hogy a bűnözést és a bűnelkövető magatartást nem lehet kizárólag büntetőpolitikai problémaként értelmezni, mert a bűnözés szoros kapcsolatban van az országok gazdasági és társadalmi adottságaival. Különösen figyelemre méltónak tartották azt, hogy a kormányok eddig alig invesztáltak a bűnmegelőzésbe, a legfejlettebb országokban az erre fordított költségek a nemzeti jövedelem kevesebb, mint egy százalékát tették ki, míg a fejlődő országok többségében ez szinte nem is volt mérhető. Az ENSZ- Közgyűlés által 1990 decemberében elfogadott 45/121 sz., illetve 45/166 sz. ajánlások számos új irányelvet tartalmaznak a bűnmegelőzésben és a büntető igazságszolgáltatásban alkalmazni javasolt standardokról, szabályokról.
Prioritások az ENSZ-dokumentumokban

 

 

 

 

 

Közösségi bűnmegelőzés

1991-ben az ENSZ Közgyűlés 46/152 sz. ajánlása meghatározta a bűnmegelőzési prioritásokat (városi bűnözés, fiatalkori bűnözés, erőszakos bűnözés) és felhívta a Bűnmegelőzési és Büntető Igazságszolgáltatási Bizottságot (Crime Prevention and Criminal Justice Commission) a részletes program kidolgozására. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága (ECOSOC) 1995/9 számú ajánlása fogalmazta meg a városi bűnözés megelőzésének irányelveit, az E/1997/30 határozata pedig a bűnmegelőzési standardok előzetes tervezetének kidolgozásáról és vitára bocsátásáról döntött.

 

Az ECOSOC az 1997/33 számú ajánlásban foglalta össze a bűnözés kezelésével és megelőzésével kapcsolatos korábbi ajánlásokat.

 

1999-ben szakértők dolgozták ki az ENSZ közösségi bűnmegelőzéssel kapcsolatos irányelvének első változatát. Ezt az ECOSOC 2001/11 számú ajánlásával, illetve a bécsi deklarációval erősítette meg. 2002 januárjában az ENSZ-közgyűlés 56/261 számú ajánlása erősítette meg a nemi megkülönböztetéstől mentes, a kormányzati és a civil együttműködésre épülő, a diszkrimináció, a kirekesztés és az erőszak elleni küzdelemmel összekapcsolódó bűnmegelőzés fontosságát. Ebben a stratégiában a fiatalkorúak képezték az elsődleges célcsoportot. 2002-ben újabb szakértői tanácskozás munkálta ki a bűnmegelőzési irányelvek végleges változatát és javaslatot tett a nemzetközi együttműködés különböző formáira. Az ECOSOC E/CN.15/2002/4. számú határozatával elfogadta a közösségi bűnmegelőzés irányelveit és felhívta a tagállamokat arra, hogy bűnmegelőzési és büntető igazságszolgáltatási politikáik fejlesztésében vegyék figyelembe az abban foglalt elveket. A közösségi bűnmegelőzés irányelveit  a főtitkár előterjesztésében  2002. áprilisában fogadta el a bűnmegelőzéssel és a bűnelkövetők kezelésével foglalkozó 11. ENSZ-kongresszus.