hazai viszonyok

Bűnmegelőzés hazai alapjai   

A bűnmegelőzés koordinálására, tárcaközi bizottság létrehozására a Minisztertanács 1976-ban adott ki állásfoglalást, azonban az első önálló bűnmegelőzési tevékenységre a 80-as évek közepén került sor.

 Bármi meglepő a bűnmegelőzést jogrendszerünkben a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (Be.) és a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (Btk.) helyezte el.

 A Be. 5.§ (1) bekezdésben többek között szerepelt:

 …… Fel kell deríteni azokat az okokat és körülményeket is, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették.

 A Be. 117.§-a intézkedés volt a bűncselekmények megelőzésére:

(1) A hatóságok kötelessége, hogy a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő, a büntetőeljárás során felderített okokról és körülményekről a további bűncselekmények megelőzése végett az intézkedésre illetékes szervet külön jogszabály rendelkezései szerint értesítsék.

(2) Az értesített szerv harminc napon belül köteles a hatóságot az intézkedéséről tájékoztatni. Ennek elmulasztása esetén a hatóság az értesített szerv felettes szervéhez fordul.

A BŰNMEGELŐZÉS ÉS A BTK KAPCSOLATA

A büntetés és bűncselekmény viszonyáról a mai napig vitatkozunk, az egyik ítéletet enyhének, a másikat túlzottnak tartva. A Btk. 37. §-a és magyarázata szerint:

A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

A rövid, két mondatból álló normaszöveg négy egységre bontható. Mi ebből csak a büntetés céljával foglalkozunk.

A törvény a büntetés célját két szinten határozza meg:

Első szint a megelőzés, amely mind az egyénit, mind az általánosat, összefoglalóan, mondhatni társadalmi szinten magában foglalja. A büntetés célja tehát kettős: egyrészt magának az elkövetőnek az újabb bűncselekménytől való visszatartása, másrészt a generál prevenció keretében másoknak bűncselekményektől való visszatartása.

A tudomány képviselői között hosszú évtizedek óta dúl a vita abban a kérdésben, hogy a speciál és a generál prevenció közül melyik helyezhető előtérbe különös tekintettel arra, hogy a törvény nem tesz különbséget a két megelőzési cél között. A speciál prevenciós célokat előtérbe helyezők érvei szerint a büntetést mindig adott személyre szabják ki, ebből következően igazságtalan valakit azért súlyosabban büntetni, hogy másokra hatást lehessen gyakorolni.

Ezzel szemben az általános megelőzés céljait előtérbe helyezők álláspontja szerint a csak a speciál prevencióra figyelemmel lévő büntetés kiszabás kettős hatással járhat, egyrészt a társadalom tagjai túl szigorúnak értékelhetik a kiszabott büntetést másrészt, pedig a túlságosan enyhe ítéletek bűncselekmények elkövetésére ösztönöznék őket.

Könnyen belátható, hogy a büntetés céljának helyes értelmezése a speciális, és generális prevenciós feladatok egyenértékűségén nyugszik.

Az egyéni megelőzés követelménye magában foglalja, hogy a büntetéssel a bíróság elérje, hogy az elkövető tartózkodjék a jövőben a bűnelkövetéstől. A törvény szövege nem határozza meg, hogy mi legyen az indító ok, ami az elkövetőt arra indítja, hogy a jövőben ne kövessen el bűncselekményt. A legoptimálisabb esetben a büntetés hatására az elkövető személyiségében olyan pozitív jellegű változás megy végbe, amely folytán a társadalommal való viszonya átértékelődik, s ez akadályozza meg a későbbiekben olyan motivációk kialakulását, mely a bűnelkövetést elősegítené. Természetesen a bűnelkövetők jelentős részénél ez az optimális eset nem áll fenn, ellenben az újabb bűncselekmény elkövetésétől az tartja vissza az elkövetőt, hogy vele szemben újabb, adott esetben pontosan az ő személyiségét figyelembe véve súlyosabb büntetés kiszabására kerül sor.

Az első jogi szabályozások 

Az első jogi szabályozást előkészítő lépések a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás és jogpolitika irányelveire vonatkozó 14/1973. évi Határozata adta. Ez alapján a bűnözés  elleni küzdelemnek elsősorban a bűncselekmények megelőzésére kell irányulnia.

Az ezt követő jogszabály, az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet 5. § (1) szerint a bűnözés elleni harc során gondoskodni kell a bűncselekmények megelőzéséről, felderítéséről, a büntetés hatálya alatt álló személyek ellenőrzéséről.

 A tvr. végrehajtására született meg a rendőrségről szóló 39/1974. évi MT Rendelet, melynek 7. §-a megfogalmazza, hogy a rendőrség intézkedéseket foganatosít a bűncselekmények megelőzése, felderítése, illetőleg az előkészületben lévő, vagy megkezdett bűncselekmények véghezvitelének megakadályozása érdekében. A rendelet, a leírt feladatok mellett megfogalmazza a rendőrség bűnözés elleni harcban betöltött szerepére vonatkozó hatásköröket és intézkedési jogosultságokat.

A feladat, a hatáskör és jogosultság együttes meghatározása azt feltételezi, hogy ami ezen kívül esik és bűnmegelőzéssel kapcsolatos azt más szervnek, szervezetnek, intézménynek kell végrehajtania, természetesen saját hatásköri és intézkedési lehetőségein belül. Aki ezt figyelmetlenségből, vagy – rosszindulatot feltételezve – akarattal külön kezeli, az levonhatja azt a téves következtetést, hogy a bűnmegelőzés csak a rendőrség kötelezettsége.

Ez az értelmezés sok tekintetben visszavetette a bűnmegelőzés bázisának kiterjesztését, és sok tekintetben a bűnüldöző szervet a területen szinte magára hagyta.

Az 1990-es évek elejére az emberi jogok előtérbe kerültek, és a rendőrség korábbi hatósági megelőzési jogosultságainak egy jelentős és meghatározó részét rövid idő leforgása alatt elveszítette.

A demokrácia fejlődése a Magyar Köztársaság Alkotmányában lefektetett alapelvek érvényesülését mindenekfelett követelte meg.

Ha a rendőrségnek egyes korábbi jogszabályokban meghatározott kényszerintézkedésekhez, bűnözői ellenőrzésekhez jelenleg nincs alkotmányos joga, az nem jelenti azt, hogy újabb jogszabályokkal akár a rendőrség, akár az önkormányzat részére nem lehet meghatározni az emberi jogok figyelembevételével újabb ellenőrzési feladatokat.

Itt lehetne ismertetni a rendőrség 1990-től napjainkig végzett bűnmegelőzési tevékenységének alapjait. Ez a könyv nem a rendőrség bűnmegelőzési feladatairól szól, hanem a bűnmegelőzés feladatkörének, bázisának kormányzati szinten meghatározott kiszélesítéséről, az önkormányzati bűnmegelőzési lehetőségek megfogalmazásáról. Azért csak lehetőségekről beszélhetünk, mert az ide vonatkozó 1002/2003. sz., és ezt módosító 1066/2003. sz. Kormányhatározat a feladatok kialakításáról szól, a törvényi kidolgozás a jövő feladata.

A BŰNMEGELŐZÉS INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK KISZÉLESÍTÉSÉT SZOLGÁLÓ SZABÁLYOZÁSOK (1990-2003.)

Történeti áttekintésünk utolsó szakasza az elmúlt évtized eseményeinek, eredményeinek összefoglalása.

Megállapítható, hogy a rendőrségnek a bűnmegelőzési intézkedésekre vonatkozó jogosultságai erőteljesen csökkentek, de más intézmény nem vonta, vagy jogilag nem vonhatta hatáskörébe a szükséges a társadalom építése, fejlődése alapján elvárható „minimális hatáskört és intézkedési lehetőséget.

Megszülettek a bűnmegelőzés jövőét meghatározó alapvető kormányzati és törvényhozási határozatok Ezek a „bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szóló 1002/2003. (I.8.) Korm. határozat, valamint ezt módosító 1066/2003.(VII.18) Korm határozat, valamint a

A Minisztertanács a bűnmegelőzés egyes feladatairól szóló rendeletének tervezete 1989. évben elkészült. Az alapelvek szerint:

  • meg kell alakítani az Országos Megelőzési Tanácsot,
  • a Tanács mellé megfelelő pénzügyi alapot kell létesíteni,
  • el kell kezdeni a szükséges törvények előkészítését (vagyonvédelem, kényszerintézkedések jogi oldalról történő újrafogalmazása).

A határozatban foglalt feladatok 1994-2003. évek között törvényi vagy rendeleti szabályozással nagyrészt már az adott kor szellemének megfelelően megvalósultak, illetve egyes jogszabályok korszerűsítése jelenleg is folyamatban van (vagyonőri tevékenység).

Ahhoz, hogy a törvényi szabályozás jelenlegi felemás helyzetét megértsük, szükséges tisztázni a bűnmegelőzés alapvető elveit és eszközrendszerét, és az alkalmazott módszereket.

A bűnmegelőzés szakmai jellegű bemutatását az Országos Rendőr-főkapitányság egy belső, de más ágazatokra és a törvénykezés egészére vonatkozó javaslatára alapozzuk.

A megelőzés elvei

  1. A tevékenység csak az állampolgárokat megillető alkotmányos jogok, az emberi méltóság tiszteletben tartásával folytatható. Tilos bármely megelőzési tevékenység, amely egyes állampolgárokat, vagy bármely csoportját hátrányos megkülönböztetéssel sújtja. Az állampolgárok személyét és jogait, a gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenységi körét, tulajdonosi jogosítványait érintő megelőzési tevékenység csak nyilvánosan kihirdetett, mindenki számára hozzáférhető jogszabályok vagy a bíróság e szabályokon alapuló döntése alapján végezhető.
  1. A megelőzés állami kormányzati feladat, melynek alapelveit, fő irányait, szervezeti rendszerének kereteit a törvényi felhatalmazás alapján a kormány határozza meg. A helyi államigazgatási szervek, önkormányzatok feladata a megelőzés helyben szükséges súlypontjainak, szervezeti rendszerének kialakítása.
  2. A megelőzés, mint kormányzati feladat jelentékeny részben az államigazgatási szervek tevékenységében, az egészségügyi és szociális, az oktatási és belügyi igazgatásban realizálódik. A kormányzati feladatok egyben munkamegosztást, ebből következően ágazati felelősséget is feltételeznek.
  3. Jogszabályi és szervezeti úton egyaránt biztosítani kell azt az állampolgári jogot, hogy a társadalom tagjai, képviselők utján irányítsák és ellenőrizzék a megelőzés államigazgatási szerveinek munkáját.
  4. Az állampolgároknak joguk van személyük, jogaik, jogos érdekeik és tulajdonuk védelmében öntevékeny vagy a rendfenntartó erőkkel együttműködő szervezeteket alapítani.
  5. A megelőzés jog- és intézményrendszerét, igazgatási feladatait keretjelleggel, a helyi önkormányzatok számára széleskörű önállóságot biztosítva kell meghatározni.
  6. A megelőzés koncepcióját és a megelőzési tevékenységet elsősorban a tudományosság igényeinek megfelelően, az adott társadalmi realitásokat figyelembe véve kell kialakítani és gyakorolni.
  7. Azoknak a megelőzési feladatoknak kell elsősorban elsőbbséget biztosítani, melyek a legáltalánosabb megelőzési hatás kifejtésére irányulnak a legveszélyesebb, a közvéleményt legjobban irritáló, a köznyugalmat leginkább veszélyeztető, illetve a bűnözésben új minőséget jelentő bűncselekmény-fajták megelőzésére irányulnak.

A megelőzés fő irányai

  1. A bűnalkalmak korlátozása. Magában foglalja az ember élete, testi épsége, egészsége ellen irányuló bűncselekmények okainak és feltételeinek korlátozását, a vagyon és a gazdálkodás rendjének a közösségi életterek, tárgyi és természeti környezet védelmét.
  2. Azok támogatása, akik az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezet negatív hatásainak, ártalmainak kitéve bűnelkövetővé válhatnak. Ide tartoznak, akik személyes tulajdonságaik, élethelyzetük, környezetük révén fokozottan vannak kitéve annak a veszélynek, hogy áldozattá, bűncselekmények sértettjeivé válhatnak.
  3. A bűnismétlés megelőzése érdekében a bűnelkövetők társadalmi integrációját előmozdító és az újabb bűncselekmény elkövetését megakadályozni hivatott intézkedések együttesét kell megvalósítani (szociálpolitika, mentálhigiénés feladatok).

A megelőzés eszközei

A megelőzés társadalmi eszközei:

  • A család-, gyermek-, és ifjúságvédelem az oktatás és nevelés, a sajátos társadalmi csoportok megelőzési célzatú védelmét biztosító szociálpolitika az ehhez tartozó jog, intézményrendszer valamint ezek alapján kialakult ellátások és szolgáltatások összessége.
  • A megelőzést célzó öntevékeny állampolgári kezdeményezések.
  • A vagyon és gazdaságvédelemben érvényesülő megelőzési tevékenység érdekében vagyonvédelmi szolgáltatások széleskörű bevezetése.
  • A közvélemény tájékoztatása, propagandatevékenység.

A megelőzés jogi eszközei:

 Az államigazgatási tevékenység a gazdálkodás és a kereskedelem ellenőrzése, valamint a már előző részben felsorolt társadalmasítás jogi szabályozása.

Az eszközök, feltételek biztosítását szolgálják a már megalkotott törvények, melyek az adott szakterületen belül ide vonatkozó kitételeket is tartalmaznak:

  • Az egyesülési jogról (1989. évi II. tv. )
  • A helyi önkormányzatokról (1990. évi LXV. tv.)
  • A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (1997. évi XXXI. tv.)
  • Az egészségügyről (1997.évi CLIV. tv.)
  • A közoktatásról (1993. évi LXXIX. tv.
  • A rendőrségről (1994. évi XXXIV. tv.)
  • A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatokról (1997. évi CLIX. tv.)
  • A vállalkozás keretében végzett személy és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozó tevékenység szabályairól (1998. évi IV. tv.)
  • A szervezett bűnözésről, valamint az összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól (1999. évi LXXV. tv.)

A felsorolt törvényeken kívül még egyéb jogszabályok is jelentős mértékű meghatározó és szabályzó szerepet töltenek be.

Részletes ismertetés az adott szakterületre vonatkozó fejezetben.

A bűnmegelőzés társadalmasításának fejlődése

 Az 1980-as évek végére a társadalmi akarat és az állami intézményrendszer külön-külön felismerte a bűnmegelőzés szükségességét és a társadalomra gyakorolt hatását.

Az 1989. év végén az Országos Rendőr-főkapitányságon és azt követően egy – két év alatt valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon megalakult a bűnmegelőzési egység (osztály, alosztály). Ezzel egyidőben a rendőrségen belső intézkedés született a bűnmegelőzési feladatokról.

 Az irányadó elvek azonosak a már ismertetett koncepcionális megfogalmazásokkal. A rendőri bűnmegelőzés irányának, területeinek felosztása társadalmi szinten ma is helytálló.

 A bűnmegelőző tevékenység főbb feladatai:

  • A bűnmegelőzés információrendszerének kialakítása és működtetése;
  • Család-, gyermek-, és ifjúságvédelem;
  • Szenvedélybeteggé, áldozattá, és bűnelkövetővé válás megelőzése;
  • A visszaesés, és szervezett bűnözés megelőzése;
  • Megelőző vagyon- és gazdaságvédelem;
  • Közösségi életterek rendjének és biztonságának, a környezet és a természet értékeinek védelme;
  • Bűnmegelőzés koordinációja;
  • Bűnmegelőzési tájékoztató és propagandatevékenység;

Igazodási elvnek a továbbiakban ezt a feladatrendszert tekintjük, de nem a rendőri bűnmegelőzés bemutatása a feladatunk, hanem a bemutatott feladatrendszer alapján megtalálni a közösségi bűnmegelőzés helyét és szerepét.

A bűnmegelőzés tényleges helyének kijelölése az elsődleges törvényi szabályozásoknál csak félmegoldást eredményezett.

 A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint:

8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, …..

gondoskodás a közbiztonság helyi feladatairól;

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.

(3) Törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak. E kötelezettségek a település nagyságától, a lakosságszámtól, és egyéb feltételektől függően eltérően is megállapíthatók.

(4) ……..

(5) A települési önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek a tevékenységét, együttműködik e közösségekkel. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg, mely önszerveződő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselő-testület és bizottsága ülésein.

9. § (1) Az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli.

(2) Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.

(3) A képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.

(4) A képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetőiket.

A helyi önkormányzatokról szóló törvényből csak azokat a részeket emeltük ki, melyek közvetlenül kapcsolatba hozhatóak a bűnmegelőzéssel. Ebben az esetben a helyi közbiztonság védelme az a feladatkör, melybe a bűnmegelőzés beleágyazható. Az itt említett önkormányzati törvény alapján alakultak meg az első települési polgárőrségek, majd az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján váltak szervezetté, és megyei valamint országos szövetséggé.

A települési bűnmegelőzési feladatok kialakítására a következő kísérlet a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben történt meg:

9. § (1) A települési önkormányzat szerződést köthet a közigazgatási illetékességi területén működő rendőrkapitányság vezetőjével – rendőrségi kötelezettségvállalás esetén a rendőrfőkapitány előzetes egyetértésével – különösen a helyi közbiztonságot érintő feladatok ellátása, a Rendőrség és az önkormányzati szervek tevékenységének összehangolása, valamint az illetékességi területén működő rendőri szerv létesítésének, bővítésének és fejlesztésének elősegítése érdekében.

10. § (1) A rendőrkapitány, a megyék (főváros) tekintetében a rendőrfőkapitány és az illetékességi területen működő önkormányzatok, a közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásának társadalmi segítésére és ellenőrzésére – a közbiztonság fenntartásában érintett állami és társadalmi szervezetek bevonásával – bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozhatnak létre. A bizottság elnökét, tagjait együttesen bízzák meg az önkormányzat képviselő-testülete megbízatásának időtartamára.

(2) A bizottság maga állapítja meg működésének részletes eljárási szabályait. A működéséhez szükséges költségeket a Rendőrség és az önkormányzatok külön megállapodásban rögzített arányban viselik.

(3) A bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságnak a település közbiztonságának helyzetével, valamint az annak fenntartásában érintett szervek tevékenységével kapcsolatos állásfoglalását a bizottság elnöke megküldi az (1) bekezdésben említett rendőri szerv vezetőjének, továbbá a települési önkormányzat képviselő-testületének. A bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottság és a rendőri szerv vezetője vagy a polgármester közötti véleményeltérés esetén az érintettek kérhetik a felettes rendőri szerv vezetőjének állásfoglalását. Az állásfoglalást – a vitában érintett rendőri szerv vezetője útján – meg kell küldeni a bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságnak és a települési önkormányzat képviselő-testületének.

(4) Ha a települési önkormányzat képviselő-testülete a saját szervezetén belül közbiztonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot hoz létre, a rendőrkapitány, a fővárosi önkormányzat esetében a rendőrfőkapitány, a bizottság munkáját – a titok- és az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – a feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás megadásával köteles elősegíteni.

Ezzel a lehetőséggel sem éltek az önkormányzatok, hiszen az országban ilyen bizottságokat csekély számban hoztak létre.

A változás, az előrehaladás ezen a területen várható elsősorban, mivel a jelenlegi törvényi előkészületek (jelenleg kormányhatározat) ennek a lehetőségét próbálja a helyi önkormányzati törvénybe beépíteni (említett 8. és 9 §.). Ma már az állami intézményrendszerben az önkormányzatok részére kiírt bűnmegelőzési célzatú pályázatok alapvető feltétele a bizottság létezése és a település önkormányzata által elfogadott bűnmegelőzési, közbiztonságot magában foglaló koncepció megléte.

A kormány bűnmegelőzési stratégiájának kidolgozását segítette elő az általa 1995. évben létrehozott szervezet, az Országos Bűnmegelőzési Tanács.

E szervezet – az 1040/1995. (V. 17.) kormányhatározat értelmében – a kormány érdekegyeztető, döntés-előkészítő és javaslattevő szerve, amely állásfoglalásaival és javaslataival segíti a kormánynak a bűnözés visszaszorítása érdekében végzett tevékenységét. E tevékenységi körében hangsúlyt fektet a települési önkormányzatokkal való együttműködésre is.

Ezt követően kezdődött meg a bűnmegelőzés pénzügyi alapjának a kialakítása. Természetesen ilyen alapok korábban is működtek, ma is működnek egyes minisztériumok, költségvetési szervek keretein belül.

Az 1097/1997. Kormányhatározat szerint:

A Kormány a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 74/G. §-ának (1) bekezdése, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a) és a 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ában meghatározottak alapján, a közbiztonság javítása, a hatékony bűnmegelőzés, valamint a helyi önkormányzatoknak és az állampolgárok közösségeinek a közbiztonság javítására irányuló önkéntes tevékenysége folyamatos támogatása érdekében Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány (OKBK) elnevezéssel közalapítványt létesített.

 A bűnmegelőzés rendszerének kialakítása, az alapok lerakása mellett egy társult szakterület, az áldozatvédelem alapvető szabályozását is el kellett végezni.

A Kormány – elfogadva az európai és a világszervezetek bűncselekmények áldozatai állami és társadalmi gyámolítását előmozdító elveket, ajánlásokat – a bűncselekmények, különösen a súlyos, erőszakos bűncselekmények sértettjei és hozzátartozói (a továbbiakban együtt: áldozatok) érdekei hatékonyabb érvényesítésének elősegítése, támogatása, a jogsértések erkölcsi, egészségügyi és anyagi következményeinek enyhítése, orvoslása végett 1074/1999. szám alatt határozatot fogadott el.

Ennek szellemében az 1075/1999. Korm. határozat a Tanács és a Közalapítvány tevékenységét módosította.

A bűncselekmények áldozatainak „részleges kártalanítása, a kárenyhítés szabályainak lefektetése a 209 /2001. Korm. rendeletben történt meg. Itt felsorolásra került mindazon bűncselekményfajta, melyben az áldozatnak, vagy hozzátartozójának lehetősége van a kárenyhítésre. A kárenyhítés szabályainak pontosítása szükségessé tette a már létező közalapítvány átalakítását.

Ezzel a pénzügyi alapok letétele befejeződött, és az 1070/2001. Korm. határozat alapján az OKBK talaján megalakult a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány.

A törvényi feltételek szerint az áldozatvédelem területén megalakultak azok a szervezetek, melyek az áldozatok problémáival foglalkoznak. Az áldozatvédelmi irodák általában rendőrségi koordinálással működnek, magukban foglalják azokat az intézményeket, melyek  a bűncselekmény okozta trauma leküzdését is szolgálják.