történeti állomásai

Bűnmegelőzés történeti állomásai   

Történelmi áttekintésünket, mint minden fontosabb társadalmi problémánál az ókori bölcsek gondolataival kell kezdeni, akik a demokrácia kezdetleges szakaszaiban megfogalmazták téziseiket, filozófiai gondolataikat.

Ami megtörtént azt meg nem történté tenni, úgy sem lehet, a jövőbenienket kell megelőzni  (Seneca)

A Bűnmegelőzés jogirodalmának alapkövét az olasz jogtudós, Cesare Beccaria: Bűntett és büntetés (eredetiben: Dei Delitti e delle pene, 1764.) művében rakta le. Máig helytálló alaptétele szerint: „Jobb megelőzni a bűntetteket, mint büntetni. Ez a fő célja minden jó törvényhozásnak, mely annak a művészete, hogy az embereket a lehető legnagyobb boldogságra vagy a lehető legkisebb boldogtalanságra vezéreljük, hogy az életben minden jót és rosszat számításba véve beszéljünk

Ezzel időrendiségben a bűnüldözés elé helyezte a preventív társadalmi feladatokat, egyben olyan széles medret szabott a törvénysértések elhárításának, amelyben különböző előjelű: erkölcsi, szociológiai, gazdasági és jogi metodikák nemcsak megférnek egymás mellett, de kölcsönös erőtérben egyesülhetnek.

Egyes téziseit a szakmai prioritások igazolása miatt az eltérő érdekszférák igyekeznek kisajátítani, pedig a következőkben látni fogjuk, hogy csakis összeillő mozaik-elemekként tölthetik be össztársadalmi szerepüket.

Iránymutató megállapításai és egyben módszertani ajánlásai a következők:

  • megelőzés legjobb módszere a büntetések elmaradhatatlansága,
  • ezért a legjobb megelőzés a felderítés,
  • de, legbiztosabb, egyben legnehezebb eszköze a nevelés tökéletesítése.

 A felsorolás tartalommal való megtöltéséből következik, hogy egy adott ország bűnözéssel szembeni mentőöve akkor lehet hatékony, ha a felnövekvő nemzedék nevelése

  • a megelőzést szolgáló intézkedések,
  • a hatékony bűnüldözés,
  • és az időszerű felelősségre vonás összhangja érvényesül.

Beccaria óta a jogtudósok, közírók, politikusok, közéleti személyek, pártok és kormányok, világszervezetek ENSZ, Európa Tanács- számtalanszor foglalkoztak a bűnmegelőzés kérdésével.

Különösen vonatkozik ez a XX. századra. A két világháborút Európa-szerte hatalmas bűnözési hullám követte. Az első világháborút követő utazóbűnözés hatásos leküzdésére hozták létre 1923-ban, Bécsben húsz nemzet képviselői köztük a magyar rendőrség képviselői is- a Nemzetközi Rendőri Bizottságot, az Interpol jogelődjét.

A XX. század utolsó évtizedeire a világ országaiban a bűnözés minőségileg és mennyiségileg is megváltozott. Világjelenséggé vált a kábítószer és pszichotróp anyagok illegális forgalmazása, a fizetőeszközök, az értékpapírok, az úti okmányok hamisítása, a fegyver, lőszer és robbanóanyagok tiltott gyártása, forgalmazása, az illegális migráció, emelkedik az erőszakos bűnözés, megjelent a terrorizmus.

 Ezek a nem kívánt jelenségek komoly veszélyt jelentenek az államok társadalmi, gazdasági fejlődésére, valamint az emberek testi és lelki egészségére. A veszélyes folyamatok megelőzése világviszonylatban is egyre égetőbb kérdéssé válik.

A politika, a szakma, az állampolgárok önkéntes szerveződései szembesülve a bűnözés problémakörével hosszú folyamat eredményeként megállapíthatták, hogy az újabb bűncselekmények elkövetését csak büntetéssel nem lehet megakadályozni. Innen már egyenes út vezetett ama felismeréshez, hogy a bűnözés elleni harc legígéretesebb formája a bűnmegelőzés.

A bűnmegelőzés nem látványosan megtérülő, sokszínű és legkevésbé mérhető tevékenység, melynek művelése az államigazgatási és államhatalmi rendszerekben realizálódik, de csak civil kontroll és segítség mellett válhat hatékonnyá.

A nemzetközi, és ma már a hazai tapasztalatok is azt igazolják, hogy a bűnözés csökkenése még a kedvező társadalmi-gazdasági feltételek esetén sem automatikusan érvényesülő folyamat. A társadalmi jólét növekedése, és ezzel egyidejűleg a rendőrség bűnüldöző potenciáljának erősítése sem eredményezte a bűnözés jelentős csökkenését. A bűnözéssel, mint társadalmi konfliktusrendszerrel együtt kell élnünk. Ez volt a nemzetközi bűnmegelőzési törekvések hátterében, ezek a felismerések indították el a szakterület világméretű fejlődését.