alapfogalmak

A családon belüli erőszak napjaink egyre súlyosbodó társadalmi problémája. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a Rendõrség egymaga képtelen megoldani. Meg kell tenni azonban minden törvényes és lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy a bántalmazott biztonságban érezze magát és az elkövető felelőssége bizonyítható legyen.

A kriminológia feladatai közé tartozik a bűnözővé válás okaira adandó magyarázat, míg a viktimológiának az áldozattá válás folyamatát kell kutatnia. Nem kis jelentőségű annak tisztázása, mennyiben járultak hozzá az áldozat cselekedetei és tulajdonságai a bűncselekmény elkövetéséhez, azaz milyen az áldozat ún. viktimitási foka.

Az áldozattá válást elősegíthetik: személyi kör, az ember kapcsolata a szociális környezettel, a képzettség, valamint a tér és az idő mint objektív adottságok. A személyi körbe sorolhatók a kor szerinti meghatározottság, az egészségi állapot, az áldozat helye a családban és a család struktúrája. Mindezeknek kiemelt a jelentősége.

A családon belüli erőszak testi vagy lelki bántalmazás az elkövetővel közeli vagy bensőséges kapcsolatban álló vagy állott személy ellen.

A lelki bántalmazás külön kiemelését az indokolja, hogy hatásaiban, következményeiben vetekszik a fizikai bántalmazással. Gyakran pszichés zavarokat, depressziót, esetleg öngyilkosságot eredményez.

Ki kell hangsúlyozni, hogy a házasságban vagy élettársi kapcsolatban már nem élő személyek közötti erőszak, valamint a családban élő gyermekek, nagyszülők vagy más rokonok sérelmére történő bántalmazás is családon belüli erőszaknak tekintendő.

A családon belüli erőszak többféle módon jelenhet meg, attól függően, hogy kire irányul. A családon belüli erőszak rendszeres, visszatérő folyamat, amely egyre veszélyesebb jelenséggé válik. Miután a privát szférában történik, ezért nehéz a nyomon követése.

 A családon belüli erőszak dinamikája

 Az erőszak attól függ, hogy az illető mennyire és hogyan tanulta meg feldolgozni a dühét, valamint a stresszt és frusztrációt, ami minden ember életének szerves része.

 A fiúk és a lányok szocializációja egyaránt azon alapul, hogy meg kell felelniük a rájuk vonatkozó szerepeknek, és hogy ezen belül a férfi és nő között “természetes” alá-fölérendeltségi viszony van.

A fiúk már korán megtanulják, hogy a nőket régtől fogva a férfiak tulajdonának tekintették, akik ellenőrzésre, irányításra és fegyelmezésre szorulnak, akár a gyerekek. E célra egy férfi akár erőszakot is alkalmazhat.

Ha a gyerek saját szüleit is erőszakos kapcsolatban látja vagy hallja, azt a következtetést vonja le, hogy a felnőtteknél az erőszak elfogadható és hasznos: aki erőszakot használ, az eléri, amit akar.

Az erőszakos viselkedést elsősorban azonban nem a környezetből vett minták alapján tanulja a gyerek, hanem a környezet reakcióiból. Az erőszakos férfinak ritkán kell tettei miatt negatív következményekkel számolnia a környezete részéről. A bántalmazott gyakran maga is megerősíti az agresszív viselkedést: passzívvá válik, megalázkodik, hogy elkerülhesse a további támadásokat, az életveszélyt.

Gyermekkorukban úgy nevelik a nőket, hogy elhiggyék: a legfőbb céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleségként anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak.

A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.