kutatások

Kutatások     

A nők elleni, illetve a családon belüli erőszak jelenségének kutatása az utóbbi 10 évben intenzíven folyik, 2 nagy empirikus vizsgálatra is sor került az utóbbi 5 évben.

Az un. feleségbántalmazás nagyságrendjének mérése céljából került sor Morvai Krisztina kutatására, mely 1995 évben az összes magyarországi bíróságon jogerőre emelkedett olyan büntetőügyet vizsgálta, amelynek tárgya a sértett életének jogellenes kioltása volt. A kutatás ide sorolta az emberöléseket és a halált okozó testi sértéseket is. Morvai kutatása megállapította, hogy

  • több mint fele azoknak, akik erőszakos bűncselekményben vesztették életüket “családi ügy” áldozata lett,
  • a bűncselekményben meghalt nők több, mint fele a házastársa vagy élettársa áldozatává vált,
  • a feleségük vagy élettársuk által megölt férfiak száma kevesebb, mint egyharmada a férj/élettárs által megölt női áldozatoknak,
  • az esetek 77 %-ában a bíróság megállapította, hogy az ölést megelőzően a férfi már más alkalommal is bántalmazta (tettlegesen) az asszonyt. Ebből következően rendkívül szoros összefüggés fedezhető fel az “asszonyverés” (azaz a házasságon, élettársi kapcsolaton belüli tettleges bántalmazás) és az “asszonyölés” (azaz a nő életének kioltása) között,
  • a férfiak által feleségük/élettársuk sérelmére elkövetett, halálos végű erőszakos bűncselekmények 57 %-a puszta kézzel, eszköz nélkül történt,
  • Magyarországon majdnem minden héten megöl egy nőt a hozzá (formálisan) legközelebb álló vagy legközelebb állt férfi. Ez azt jelenti, hogy a háború óta eltelt idõszakban körülbelül 2600 nõ halt meg úgy, hogy férje (élettársa) megölte (agyonverte).
  • egy nőnek több mint négy és félszer nagyobb esélye van arra, hogy a saját otthonában a házastársa vagy élettársa oltsa ki az életét, mint egy férfinak.

 A feleségbántalmazási cselekmények egy részére olyan körülmények között és oly módon kerül sor, amelyek nem csupán az alkotmányban “megalázó bánásmódként” meghatározott magatartásnak felelnek meg, hanem az ugyanott kínzásként, kegyetlen, embertelen bánásmódként megnevezett jogsértéseket valósítják meg. E körbe tartozik az alábbi történet, amelyben az elkövető szinte középkori kínzási módszereket alkalmazott élettársával szemben. Jogerősen hat évi szabadságvesztést kapott.

 “A vádlott ismeretlen okból több alkalommal megbüntette P.A-t, ütlegelte, különböző módszerekkel kínozta, ismeretlen eszközzel a combját, lábszárát sütögette. 1990. június elsõ hetében a vádlott több alkalommal, testszerte ütlegelte P.A-t.

  1. június 6. napján P.A. védelmet kért a vádlott apjától, de az elutasította. P.A. ezután bezárkózott az emeleti lakásba. A késő esti órákban a vádlott az ajtót kifeszítette, s megöléssel fenyegetve ütlegelte P.A-t. ‘Kivágta’ őt a függőfolyosóra, ahol P.A. elesett. Utána a vádlott elől lemenekült a lépcsőn az udvarra, de a vádlott visszarángatta, s könyörgése ellenére a lakásban az ütlegelést tovább folytatta. A rendszeres bántalmazásoktól keletkezett sérülések következtében a sértett belázasodott, erõs fájdalmai voltak, sérülései orvosi ellátást igényeltek. A vádlott 1990. június 8. napján fél 12 órakor kötszert kért az I/2. sz. lakásban lakó szomszédtól, hogy P.A. sebeit bekösse. Behívta a szomszédot a lakásba, ahol megmutatta a rossz állapotban, összeverve fekvő P.A-t, akinek egyik karja feldagadt. A szomszédnak azt mondta, hogy nem engedi orvoshoz, mert ‘beköpi’. P.A. olyan elesett állapotban volt, hogy a szomszéd megkérdezte a vádlottól, hogy mit fog csinálni, ha meghal. A vádlott erre azt válaszolta, hogy az nem érdekli, pusztuljon el.

Feltehetően e beszélgetés hatására, rövid idő múlva, a vádlott hozzátartozói taxival P.A-t az egyetemi klinika baleseti ambulanciájára vitték. P.A-t 1990. június 8. napján 13 órakor vették át az ambulancián, ahol sérüléseinek keletkezésére azt adta elő, hogy három napja legurult a lépcsőn, egy emeletnyit gurult, karjait, fejét ütötte meg, két napja lázasnak érzi magát. Felvételekor 39,2 fokos láza volt, jobb karján elhalást, bal karján nyílt törést észleltek. Felvételét követően a jobb karja megmentése céljából sürgősségi műtétet hajtottak végre. Végül a kart az elhalt részek miatt vállból amputálni kellett, de ennek ellenére P.A. életét nem sikerült megmenteni. 1990. június 9. napján 03 óra 40 perckor meghalt…”

A sértett mindössze huszonhét évet élt. Boncoláskor huszonhat, egymástól elkülöníthető sérülést találtak rajta, amelyek jóformán az egész testét befedték.

Az a tény, hogy az asszonyok életének kioltását kirívóan enyhe büntetéssel lehet ‘megúszni’ elsősorban annak köszönhető, hogy e cselekmények jelentős részben nem késsel, baltával vagy más eszközzel, hanem eszköz nélküli bántalmazással valósulnak meg, így szinte automatikusan halált okozó testi sértésnek minősülnek.  A fenti példa esetében az elkövetõ nem kívánta ugyan áldozatának halálát, de azzal szemben teljesen közömbös volt. Ennek hangot is adott.

A másik nagyszabású kutatás 1999-ben történt, mely Tóth Olga nevéhez fűződik. A vizsgálat annak feltárására irányult, hogy mennyire elterjedt a családon belüli erõszak a mai magyar társadalomban. Valamivel több, mint 1000 kérdőív kitöltésére és értékelésére került sor. A kutatás egyik jellemző adata, hogy a megkérdezettek 8 %-ával fordult elő az együttélés folyamán, hogy férje/partnere erőszakkal kényszerítette nemi életre, s az ilyen áldozatok mindössze 13 %-a jelentette fel a hatóságoknál az elkövetőt. A teljes minta 28 %-a felnőttkori fenyegetettségben él, azaz a férje bántalmazta. A kutatás eredményei a szerző szerint azt mutatták, hogy a kérdés jogi szabályozása megoldott ugyan, de a hatóságok gyakran nem megfelelően kezelik a problémát. Megoldatlan, esetleges az erőszakos fél terápiás segítése, s kevés az anyaotthonok, a segélyszervezetek száma, amelyek az erőszak áldozatait befogadhatnák. Az erőszak áldozataival foglalkozók anyagi és erkölcsi megbecsülése sem megfelelő.

 Az OKRI-ban “Nők a börtönben” címmel 2000-ben Fehér Lenke és Parti Katalin empirikus kutatást folytatott az ország női büntetés-végrehajtási intézeteiben. Többek között azt vizsgálták, hogy a bűncselekményt megelőzõ – néha folyamatos – családon belüli erőszak, az otthoni bántalmazás mennyiben befolyásolja a későbbi bűnelkövetővé válást.

Jellemző adat, hogy a vizsgálatba bevont körben az élet, testi épség, egészség elleni bűncselekmények 70 %-át hozzátartozó (majdnem 60 %-át a házastárs, ill. élettárs) sérelmére követték el, és csak 29,6 %-a irányult idegen sértett ellen.

Az interjúalanyok csaknem 50 %-a nyilatkozott úgy, hogy partnere részéről nemcsak megalázó bánásmódot, hanem rendszeresen fizikai bántalmazást is el kellett szenvednie, a bűncselekményt megelőző több éven, illetve több évtizeden (!) át. Az elkövetők 1/5-e állandó konfliktusban állt partnerével, aki mások előtt is gyakorta megalázó helyzetbe hozta. A meghallgatottaknak mindössze 1/6-a jelentette ki biztosan, hogy lelki és/vagy fizikai terror nem előzte meg a bűncselekmény elkövetését.

 A kutatás a családon belüli erőszak egyik tényezőjeként vizsgálta, hogy az alkoholos befolyásoltság és a későbbi sértett által tanúsított lelki/fizikai terror mennyiben hatott közre a partner ellen elkövetett életellenes bűncselekmény megvalósításában. Az elkövetők közel 1/5-e fogyasztott nagy mennyiségű alkoholt, az elkövetést megelőzően, míg ez az arány a sértettek esetében több mint 50 %, melynek túlnyomó részében a sértett alkoholfüggő volt. Családon belüli erőszakos bűncselekményt jellemzően olyan nők követtek el, akiket partnerük több éven, esetleg évtizeden át bántalmazott, s az agresszornak ezt a magatartását az esetek több, mint felében az alkoholfüggőség, ill. az alkoholos befolyásoltság erősítette.

Megjegyzendő, hogy az áldozati szerep dinamikus és nem statikus. Bizonyos hátrányos helyzetű, marginalitásban a társadalmi periférián élő csoportok életét az elkövetői és áldozati státus örökös körforgása jellemzi.

 Az életközösségi konfliktusból származó bűncselekmények hátterében sokszor valójában a nők elleni erőszak húzódik meg.

A házastárs, élettárs durva, erőszakos magatartásának huzamos ideje szenvedő alanya, áldozata egy hirtelen indulat kapcsán, melynek eredményeként kitör az elmúlt években felhalmozódott minden szenvedés és megaláztatás, a korábbi agresszor ellen fordul, és elkövetővé válik. Ezekben az esetekben tehát az történik, hogy a hosszan tartó áldozati szituáció szenvedõ alanya válik bûntettessé. Amikor az indulat indulattal, az erõszak erőszakkal találkozik a szerepek felcserélődnek. A korábbi elkövető áldozattá válik és a korábbi áldozat elkövetővé.