nemzetközi kitekintés

Az Európai Unió és az Európa Tanács családon belüli erőszakra vonatkozó dokumentumai ugyan szigorú értelemben nem jelentenek jogharmonizációs kötelezettséget, de a két szervezet tagállamainak jogalkotási folyamatait és tendenciáit vizsgálva megállapítható, hogy a családon belüli erőszak megelőzését és kezelését az európai államok fontos feladatnak tekintik.

E vonatkozásban említést érdemelnek az elmúlt években e területen alkotott jelentős új jogszabályok, például Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Írországban, ill. a volt szocialista országok közül Romániában és Szlovéniában.

Néhány ország az un. Duluth-modell adaptálása révén, annak alapulvételével alakította ki a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés európai modelljét (pl. Ausztria). A Duluth-modell az USA Minnessota államának Duluth nevű városáról kapta a nevét, ahol az 1970-es években a helyi civil társadalom kezdeményezésére komplex stratégiát alakítottak ki a probléma kezelésére. A modell lényege a sértett védelme, mely az állam hatóságai és a civil szervezetek együttes erőfeszítései révén, koordinált módon érhető el. Az eljárás a sértett magánindítványától függetlenül megindul, s a sértett érdekében, soron kívüli eljárásban un. távoltartó, korlátozó rendelkezésre kerül sor az elkövetővel szemben. A magánindítványtól való függetlenség azért fontos, mert amerikai tapasztalatok szerint a családon belüli testi sértések többségét vagy nem jelentik be, vagy ha bejelentik is, könnyû testi sértésként ítélik meg. A családon belüli erőszak áldozatai már azok, akik egyáltalán kérnek segítséget többnyire krízisvonalakat és bántalmazott feleségek számára fenntartott menhelyeket vesznek igénybe.

 Az azonban megkérdõjelezhetõ, hogy az informális beavatkozások lehetnek-e olyan hatásosak, mint a büntetőjogiak.

Ausztriában 1997. májustól hatályos az a törvény, mely a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét javítja. Az osztrákok a Duluth-i modellre építkeztek a koncepciójuk kidolgozásakor.

A törvény fontosabb rendelkezései:

A rendőrség akár a lakás tulajdonosát/bérlőjét is eltávolíthatja a lakásból, ha ő a bántalmazó; (tehát nem a bántalmazott kényszerül a közös lakás elhagyására ahogy arra nálunk nagyon sokszor példa adódik).

Ha a rendőrség tudomására jut, hogy már nem ez az első bántalmazásos eset a családban, tehát veszélyes támadás esete forog fenn, akkor azonnal rendelkezhet a bántalmazó eltávolításáról, illetve megtilthatja, hogy a lakásba visszatérjen. Ilyen esetben azonnal elvehetik a lakáskulcsot is. A távoltartó rendelkezés a lakóházra, a lakóhelyhez vezető útra vonatkozik, melyet a rendőrség jelöl ki és közli az eltávolított személlyel. Ha a veszélyt jelentő személy önként nem akar távozni, a rendőr kényszerítő eszközöket alkalmazhat.

Az iménti távoltartó illetve visszatérést megakadályozó rendelkezések közvetett veszély esetén is alkalmazhatók, mégpedig ha az érintett a bántalmazást követően fordul a rendőrséghez, és további veszélytől való félelméről számol be.

Ha a bántalmazó a tiltás ellenére visszatér, pénzbírsággal sújtható. Bûnismétlés esetén pedig akár le is tartóztathatják az elkövetõt.

A rendõrség távoltartó rendelkezése 7 napig hatályos, de az érintett bíróság elõtt kezdeményezheti a bántalmazó eltávolítására vonatkozó ideiglenes intézkedést. (Ha a bántalmazott az intézkedéstől számított 3 hónapon belül beadja a válókeresetet, az intézkedés hatálya automatikusan a válóper befejezéséig tart.) A kérvény benyújtására jogosít a lelki terror is, illetve ha a lelki bántalmazás következtében az érintett egészsége károsodást szenved és ezáltal az együttélés el-lehetetlenül. A bíróság ideális esetben 14 napon belül meghozza a bántalmazó eltávolításáról szóló ítéletet. Az ítélet az érintett személy kérésére kiterjedhet a lakás elhagyására, a visszatérés megtiltására, az elkövető bizonyos helyekről történő kitiltására (pl. óvoda, iskola, munkahely, stb.), sőt arra is, hogy kerüljön mindenfajta kapcsolatot az érintettel. Az így hozott ítéletnek a rendőrség szerez érvényt.

A rendőrök addig maradnak a helyszínen, amíg a bántalmazó át nem adta a kulcsait és el nem távozott. Ez a védelmi ítélet polgári jogi rendelkezésnek minősül, de ha az eltávolított nem tartja be a szabályokat és visszatér a helyszínre, az már büntető perhez vezet, ahol a bíróság szabadságvesztést is kiszabhat büntetési tételként.

További áldozatvédő rendelkezése a törvénynek, hogy az alacsony keresetű nők (ill. áldozatok) az eljárás költségeit enyhítő segélyt kérhetnek.

Ha gyermek válik erőszak áldozatává, akkor az anya, mint törvényes képviselő kezdeményezheti az ideiglenes intézkedés meghozatalát. De ha az anya fél megtenni ezt a lépést, akkor gyermek- és ifjúságvédő egyesületek, illetve az önkormányzat is felkérhető erre a feladatra.

Az áldozatnak nyújtandó segítség elsődlegessége nemcsak a törvény szellemében, hanem abban is megmutatkozik, hogy a rendőröket a projekt keretében beiskolázták, s egy Intervenciós Központ (Bécs székhellyel) is védi az áldozatokat mindenek előtt azokat a nőket és gyerekeket, akik a családon belül váltak erőszak áldozatává.

Az Intervenciós Központ szolgáltatásai: információ, tanácsadás, az előbb említett kérvény benyújtásához segítségadás, kíséret biztosítása a rendőrségi, bírósági ügyintézésben. A szolgáltatások ingyenesek (a külföldi nők és gyerekek számára éppúgy, mint a helybelieknek). Emellett a Központ a többi ilyen szolgálatnak segítséget nyújt a jogszabály-értelmezésben, szakmai munkacsoportokat, előadásokat, szemináriumokat, szakmaközi munkacsoportokat szervez, tanácsadással szolgál egyes segítő szervezetek munkatársainak.

Míg az Európai Unióba történő belépésre, ez idő szerint, még csak készülődünk, az Európa Tanácsnak már hosszú évek óta tagja Magyarország. E szervezet ajánlásai, illetve a tagállamok közötti megállapodások más formái ezért a magyar állam számára is irányadóak. Ezek egyike a Miniszterek Bizottságának 1985. évi 4. sz. ajánlása a családon belüli erőszakkal kapcsolatosan. Az Ajánlás egyebek mellett a következő állami feladatokat fogalmazza meg:

  • fel kell hívni a közvélemény figyelmét a családon belüli erőszak nagyságrendjére, komolyságára és jellegzetességeire, annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedésekhez elnyerjék (a lakosság) támogatását;
  • szolgáltatásokat kell létrehozni a családon belüli erőszak áldozatainak biztonsága érdekében, ideértve a menedékházakat, a tanácsadást, a lelki támogatást és az utókezelést;
  •  a családon belüli erőszak elkövetői számára rehabilitációs programokat kell kialakítani;
  •  az olyan családoknak, amelyekben szexuális erőszakra, illetve vérfertőzésre került sor, támogató szolgáltatásokat kell nyújtani.

Az Európa Tanács felhívta a tagállamokat, hogy jelentsék a szervezet számára a családon belüli, illetve a nemi erőszakra vonatkozó adatokat, így a jelenség nagyságrendjét az adott országban, valamint azokat a megelőző, büntető és jogorvoslási intézkedéseket, amelyeket megtettek.

Az Ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden olyan jogi és egyéb intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy hatékonyan védjék a nőket az erőszaknak attól a formáitól, amelyek e nemet érintik. A dokumentum számos ilyen intézkedést nevez meg, s a nem jogi jellegű intézkedések közé sorolja egyebek mellett a közvélemény tájékoztatását, a nevelési programokat, amelyek célja a férfi és a női szerepekkel kapcsolatos felfogás megváltoztatása.

Az Európa Tanács most ismertetett állásfoglalása közel másfél évtizede született. Mindenkinek komolyan kellene venni!