nő és feleségbántalmazás

Az áldozattan (viktimológia) a speciális áldozatok kategóriájába a nőket, a gyermekeket és az idős embereket sorolja.

Már a viktimológia atyjaként tisztelt Hans von Hentig is külön áldozati csoportnak tekintette a nőket.

A családon belüli erőszak sajátossága, hogy

  • abban a közegben fordul elő, amely méltóságot, egyenlőséget, anyagi biztonságot, pszichikai támaszt, emocionális kötődést kellene, hogy jelentsen a család minden tagja számára;
  • az erőszakot alkalmazó éppen az áldozat férje, élettársa, egyéb hozzátartozója, akinek védelmet, támogatást kellene nyújtania;
  • az elkövető és az áldozat közötti sajátos érzelmi, családi kapcsolat, valamint a társadalmi konvenciók miatt igen erős a látencia, az áldozatok sokszor titkolják, szégyellik és tűrik az erőszakot.

A nők viktimizációjának egyik formája a családon belüli erőszak, valamint a nemi erőszak, a prostitúcióra kényszerítés és kizsákmányolás is ide sorolható.

A szakirodalomban már az 1970-es évek második felében megtalálható a házasságokban előforduló súlyos, többszörösen visszatérő bántalmazás. Érdekes tény, hogy sok esetben már az udvarlási szakaszban is megjelenik a nők sérelmére elkövetett agresszió, mely később a házasság során tovább durvul, és sok esetben a házastárs és a gyermek bántalmazása együttesen fordul elő.

Számos elmélet igyekszik választ keresni az erőszakos cselekedetek okaira. Az egyik magyarázat az alkoholizálást tekinti a fő motívumnak. Az egyébként is éretlen alapszemélyiségű ember esetében az alkohol felszabadítja az indulatokat, amiknek célpontja a házastárs vagy a gyermek lesz.

Egy másik magyarázat szerint a párok rejtetten kiegészítik egymást. A bántalmazott fél többször szintén éretlen alapszemélyiségű, önértékelési zavarokkal küzdő egyén, aki az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a társ fenyegetésének növekedése és reális körülményei miatt nem változtat a helyzetén, hanem bennmarad a kapcsolatban.